Halottak napja – Emlékezzünk, hogy szerettünk valakit és mi is szeretve voltunk

A gyásszal járó fájdalmat nem lehet megúszni, azonban a körülöttünk lévők segítségével feldolgozható a veszteség. Erőt ad, ha beépítjük magunkba az elhunyt emlékét, ha tudjuk, hogy egyszer szerettünk valakit, és mi is szeretve voltunk.

Nem beszélnek

A bölcsebbek tudják, az élet ajándék, és készülnek arra, hogy amit kaptunk, azt egyszer elveszítjük – mondja a Károli Gáspár Református Egyetem tanára. Komlósi Piroska pszichológus szerint ez a fajta gondolkodás ritka, ugyanis a mai társadalom túl nagy jelentőséget tulajdonít a jelennek és az adott helyzetnek. A veszteségek kezelésében a modern embernek sok tanulnivalója van. A legszembetűnőbb hiba, hogy sokan nem beszélnek a veszteségeikről – állítja a szakember. A hallgatás oka az lehet, hogy a gyásszal járó állapotot hiányosságként, tökéletlenségként élik meg.

Temető, halál, gyász és a gyermekeink 1. rész 

Makai Gábor pszichológus írása

A könnyeknek ki kell jönni

A gyászt nem lehet egyedül feldolgozni. A környezet reakciói igazolják vissza a gyászoló számára a vesztesége, gyásza realitását. Az ismerősöknek, barátoknak, családtagoknak nagy szerepe van a gyászoló segítésében. A nyugati kultúra egyik nagy hiányossága, hogy kevesen kérdezik meg a másikat, hogy érzi magát. Komlósi Piroska szerint nem kell szakembernek lenni ahhoz, hogy egyszerű, csendes kérdéseket tegyünk fel – hogy viselted a temetést, hogy bírod az egyedüllétet –, amelyek megnyithatják a gyászolót.

– Nem kell félni a sírástól, egyszerűen csak ott kell maradni a gyászoló mellett. A könnyeknek ki kell jönni. Sokkal nagyobb baj, ha valaki elfojtja a gyászt, ami később átmehet pszichoszomatikus betegségekbe. A néphagyomány ismeri az együtt sírást; minden vasárnap délután bekopogott valaki az özvegyhez, beszélgettek, és a közösség teljes természetességgel vállalta fel a gyászoló lelki gondozását. Rendszeresen, szinte vizitszerűen látogatták a magára maradottat, egy órát beszélgettek, elemlegették a múltat, és így gyógyult a seb.

Temető, halál, gyász és a gyermekeink 2. rész

Pixabay

A kóros gyász

A gyászév letelte az esetek többségében már egy lezáró fázis. A halálozás egyéves évfordulója azonban fontos dátum, ott még elsiratják az elhunytat, de az élet kezd visszatérni a régi kerékvágásba. A kóros gyászt könnyen felismerheti a környezet – mondja Komlósi Piroska. Ezekben az esetekben a gyászoló nem tud elszakadni az elhunyttól, körülötte forognak a gondolatai, a lakás berendezése változatlan; az eltávozott tárgyai, ruhái ugyanott vannak. Ilyenkor a környezetnek szeretettel kell bátorítani a gyászolót, hogy adja át a teret az élőknek. Segítséget lehet adni a pakolásban, rendezkedésben, ekkor a betokozódott gyász továbbmehet – sorolja tapasztalatait a pszichológus.

A gyerekek és a halál témája

Standovár Sára pszichológus írása

Emlékezzünk jól!

Halottak napja környékén elmegyünk szeretteink sírjához és emlékezünk.
– A rítusok, a gyertyagyújtás, a csendesség teret ad az imádkozásnak. Emellett fontosnak tartom, hogy a családtagok beszéljenek az elhunytakról. Adjanak hálát, hogy közöttük volt, emlegessék fel, hogy mit köszönhetnek neki, mit adott a családnak, de ne hagyják ki azt sem, hogy milyen terheket jelentett, és milyen esetleges konfliktusok voltak, hiszen ezzel együtt kerek és teljes az élet. Mondják ki, hogy nyugodjék békében, és az emlékét megőrizzük. Ezek egyáltalán nem üres mondatok. Erőt ad, ha beépítjük magunkba az elhunyt emlékét, ha tudjuk, hogy egyszer szerettünk valakit, és mi is szeretve voltunk.

 

Fekete Zsuzsa

Az eredeti cikket a parokia.hu oldalon olvashatjuk.

Rovat: KiemeltLélekbúvár

Címkék: ,

A szerzőről

Kommentelés lezárva.


A honlapon található információk célja az egészségügyi ismeretek bővítése,
és szükség esetén nem helyettesíti a gyógyszerész, az orvos vagy más szakember felkeresését!
A kockázatokról és mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!