Egy falatot még a mama kedvéért!

Az evéssel gyakran van gondunk. Sok szülő, de különösen nagyszülő a gyermek súlynövekedését tekinti a fejlődés legfontosabb mutatójának. Elszomorodnak, ha gyermekük nem hízik annyira, mint szeretnék, és igyekeznek elkövetni mindent – néha túl sokat is – a gyorsabb gyarapodás érdekében. Pedig…

… vigyázni kell: az elhízás alapjait ebben az életkorban lehet lerakni!

Igaz ugyan, hogy sajnos egyre több a túlsúlyos gyermek is, de sok családban jelent napi problémát az étvágytalan, sovány, vagy legalábbis annak tartott gyermek. Gyakran keresik fel a gyermekorvost azzal a panasszal, hogy: “ez a gyerek olyan egyszálbélű, nem hajlandó semmit, de semmit megenni. Látszik is rajta, hisz olyan sovány szegény, hogy az összes bordája kiáll”. Pedig mindent elkövetnek azért, hogy az általuk helyesnek vélt mennyiséget megegye a gyerek. Megígérik, hogy megkapja a rég áhított játékot, ha megeszi a főzeléket, vagy éppen megbüntetik, ha nem eszi meg.

A vizsgálat és a testsúlymérés aztán legtöbbször kideríti, hogy szó sincs kóros soványságról, éppen csak átlagos, vagy kevéssel van az átlag alatt a kis páciens testsúlya. Az étvágytalanságról meg annyit, hogy a nagymama szerint egyedül üdvözítőnek tartott tökfőzelék helyett szívesebben eszik csipszet, csokit, ropit a csemete…

Az „étvágytalanságra nevelést” már legtöbbször csecsemőkorban elkezdjük

Megtanítjuk a gyermeket az étel elutasítására. Ezt legtöbbször a gyakori kínálgatással, esetleg kényszerítéssel váltjuk ki a gyermekből. Ismerős a cirkusz, amikor a szülők a gyermek körül ugrálnak és a legkülönbözőbb módon igyekeznek még egy-egy plusz falatot beleerőltetni („na még egy katonát a mama kedvéért”). Ilyen esetben az étkezés egyébként kellemes élménye komoly megrázkódtatást jelent a gyermek számára és elutasítja azt az ételt is, amit egyébként szeretett. Sőt sokszor, ha meglátja azt a személyt, aki mindenáron meg akarta etetni, rögvest elmegy az étvágya.

Egy felnőtt ismerősöm mesélte, hogy sovány gyermek volt, ezért az édesanyja mindenáron meg akarta etetni. Ennek az lett az eredménye, hogy még ma is, ha meglátja az édesanyját, elmegy az étvágya. Még akkor is, ha korábban szívesen evett volna.

A vélt vagy valós étvágytalanságot semmiképpen sem étvágyjavító gyógyszerekkel kell gyógyítani! Bízzuk a gyerekre, hogy mennyit akar enni! Amint azt mondja, hogy nem kér többet, ne kínáljuk tovább, vegyük el előle az ételt. Az étkezések között ne kapjon édességet, ropit. Amint rájön, ő határozza meg, mennyit egyen, mikor hagyhatja abba az evést, minden „cirkusz” nélkül addig fog enni, amíg valóban éhes.

Az étvágytalanság betegség tünete is lehet

A lelki okok mellett lehetnek – ritkán – szervi okai is az étvágytalanságnak: például súlyos betegségek, mint a rosszindulatú daganatok vagy a vese megbetegedései. Ha ilyenre van gyanú, természetesen nem maradhat el a nagyon részletes orvosi vizsgálat.

Más, kevésbé súlyos betegségek is járhatnak étvágytalansággal, ilyenek a felső légúti hurutok (nátha, torokgyulladás, középfülgyulladás), gyomorrontás, esetleg hólyaghurut.

Fogzás esetén is étvágytalanok a gyermekek.

Gyógyulásuk után az étvágytalanság elmúlik.

Tartósan étvágytalan lehet a székrekedésre hajlamos gyermek.

Különböző ételallergiák (pl. tehéntej-allergia) is okozhatnak tartósan étvágytalanságot.

Persze előfordulhat az is, hogy egyszerűen csak nem sikerül jól elkészíteni az ételt és ezért utasítja vissza a gyermek (néha még a mama főztje sem olyan jó).

dr. Boross Gábor
gyermekorvos

Patika Magazin

Rovat: Egyen jól a gyerekKiemelt

Címkék: , ,

A szerzőről

Kommentelés lezárva.


A honlapon található információk célja az egészségügyi ismeretek bővítése,
és szükség esetén nem helyettesíti a gyógyszerész, az orvos vagy más szakember felkeresését!
A kockázatokról és mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!