Szorongó kicsik – 1. rész

A kisgyermekkor végén, óvodáskorban indulnak el leginkább a tipikus szorongásos tünetek, amelyek egy része teljesen normális és spontán, majd az idő előrehaladásával, az éréssel gyengül, elmúlik. Aztán jön a többi… Nézzük, mely életkorban, milyen szorongás gyötörheti gyermekeinket! 

 

Pixabay

Legelőször, ha a szorongást mint témát felvetem, felmerülnek a diagnózisok, amelyeket a gyerekek és felnőttek kapnak, ha bizonyos mértékű, típusú szorongás figyelhető meg náluk. Ezeket szakemberek (klinikai szakpszichológus, pszichiáter) adhatja, és komoly diagnosztikai szakasz előzi meg őket, vagyis megnézik, hogy tényleg arról a diagnózisról van-e szó, tényleg olyan súlyos-e. Ezért nem érdemes olyan könnyen dobálózni ezekkel a címkékkel, hiszen pár tünet alapján egyáltalán nem biztos, hogy valaki az elsőre felmerülő diagnózist valóban ki is meríti, „meg is kapja”.

Hivatalos diagnózisok

  • Szeparációs szorongás (kisgyerekkortól)
  • Generalizált szorongás (óvodáskortól)
  • Specifikus fóbia (akár óvodáskortól)
  • Szociális fóbia (főképp serdülőkortól)
  • Szelektív mutizmus (főleg óvodában)
  • Teljesítményszorongás (főleg iskoláskorban)
  • Kényszerzavar (iskoláskortól)
  • Pánikbetegség (serdülőkortól)

Valós a szorongás vagy túlzó?

A szorongásokat megkülönböztethetjük annak mentén is, hogy mennyire valósak. Ugyanis vannak objektív szorongások, amelyek hátterében valós történés, valós veszély áll. Ilyen lehet például egy háborús helyzet vagy egy valódi traumát átélt gyermek szorongása. Vannak azonban olyan szorongások, amelyek túlzók, irreálisak, nem valósak. A kettő akár össze is függhet, és kialakulhat egy túlzó, nem valós fóbia egy egyszeri esemény kapcsán, amelyben megjelenő valós veszély vagy félelem átalakul irreálissá, vagy áttevődik más személyre vagy tárgyra.

Mikor milyen szorongások jelennek meg?

A kisgyermekkor végén, óvodáskorban indulnak el leginkább a tipikus szorongásos tünetek, amelyek egy része teljesen normális és spontán, majd az idő előrehaladásával, az éréssel gyengül, elmúlik. Ez az időszak azért ennyire kiemelkedő, mert a gyermek elkezdi érteni a valóságot és annak veszélyeit. Egyre több szabállyal találkozik, a közösségbe kerüléssel egyre többet van egyedül és éli meg, hogy magára van hagyatkozva. Mindeközben a fantáziája egyre élénkebb, és abban még nem biztos, hogy mi az, ami valóság, mi az, ami kitaláció. Ő mint egyéniség, mint egyedülálló, mint gyenge gyermek már megjelenik a képzeteiben, de a világába egyszerre fér bele a sok információ, a valós tudás – illetve az iránti vágy –, illetve a mesék szereplői, az ijesztgetésre szánt szörnyek és koboldok. Mondhatjuk, hogy ilyenkor a gyermek nagyon sérülékeny ebből a szempontból az ijesztgetésre, mert maga is a képzelet szüleményeibe és a valós személyekbe vagy tárgyakba vetíti ki a félelmét. Ilyenkor fordul elő, hogy a szomszéd bácsit kerüli, mert ő valami gonoszt testesít meg, vagy a sötétben nem mer aludni, mert szörnyeket rejt stb. Hiszen könnyebb ilyen kézzelfogható dolgokhoz kötni a félelmet, mint azt megélni, hogy a „világ óriási, és én kicsi vagyok”.

 

Pixabay

A fejlődés mentén vannak tipikus szorongások, amelyek életkoronként megjelennek, és normálisnak mondhatók, amíg magukban rejtik a változást, a fejlődést.

  • Ilyen a szeparációs szorongás, melyet sokan ismernek, 8 hónaposan, de van, akinél már akár 6 hónapos korban is megjelenik. Az elsődleges gondozó, általában az édesanya távollétében adott szorongásos reakció (sírás, tiltakozás, más ember elutasítása, kedvtelenség stb.), annak ellenére, hogy a pici esetleg korábban nyitott és barátságos volt más személyekkel. Ebben az időszakban kezdi el megtapasztalni, hogy az édesanyja egy külön személy, nem ugyanaz, mint ő, így anyja távollétében ő egyedül van, és kiszolgáltatott.
  • Óvodáskorban gyakran jelennek meg szorongásos tünetek. Félénkségben, fóbiákban (bizonyos tárgyaktól való irreális félelemben), vagy akár bizonyos személyekkel való kommunikáció teljes elutasításában.
  • Iskoláskorban a tanulmányok megkezdésével a legjellemzőbben a teljesítménnyel kapcsolatban jelenik meg szorongás, megfelelési kényszer formájában. Serdülőkorban a kortárskapcsolatok és a párkapcsolat a fő téma, így a szorongás is ezen a téren jelenik meg leginkább. Persze a teljesítményszorongás is kitarthat, illetve az ellenkező neműektől, a szexualitástól való félelem, sőt még a szociális helyzetekkel kapcsolatos szorongások jelenhetnek meg.

Még normális, már kóros

Mikor nevezhető még normális szintűnek és formájúnak a kicsik szorongása?

És miért ijednek meg olyan nagyon a szülők, ha szorongónak látják gyermeküket? 

Mit tehetnek? 

 

 

 

Standovár Sára

pszichológus

interaktív gyermekterapeuta

 

Rovat: KiemeltLélekbúvár

Címkék: , ,

A szerzőről

Kommentelés lezárva.


A honlapon található információk célja az egészségügyi ismeretek bővítése,
és szükség esetén nem helyettesíti a gyógyszerész, az orvos vagy más szakember felkeresését!
A kockázatokról és mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!