Pedagógusok küzdelme – A kiégés elleni harc

Az emberrel foglalkozó szakmák, így a pedagóguspálya is magában hordozza a kiégési szindróma veszélyét, azt az állapotot, amikor az egyébként motivált, érzelemgazdag személyiség telítődik azokkal a problémákkal, amelyek nap mint nap jelentkeznek tevékenységében. Küszöbön van a pedagógusok napja, köszöntjük őket sok szeretettel, köszönettel! 

A hétköznapi szóhasználatban is szinte mindennapossá vált az a szó, hogy „kiégés”, „burnout-szindróma”. Mégis szakemberként gyakran élem meg, hogy leegyszerűsítjük ezt a fogalmat, néha többet, néha kevesebbet látunk bele, mint ami valójában. Pszichológusként azt vallom, hogy a mélyebb megértéshez minden ember egyedi szinten, saját magát kell, hogy elemezze, így hiteles választ kaphat arra, hogy érintett-e a kiégésben vagy sem. Sőt arra is választ kaphat az önelemzés segítségével, miszerint mit tesz preventíven, hogy megakadályozza a lejtőn való elindulást. A segítő szakmában, így a pedagógusoknak is, tehát időnként meg kell állni és megfogalmazni:

  • milyen motiváció tart a pályán és mit jelent a segítés?
  • Hogyan látnak engem a kliensek, gyerekek és hogyan a kollégák?
  • Hova tartok, megtalálom-e a munkámban azt az értéket, ami által töltekezem?

A kaliforniai egyetem munkapszichológusok csoportja szerint a kiégés emberekért való intenzív erőfeszítés eredménye, amelynek következménye egy tartós emocionális (érzelmi) terhelés, mely a szindróma (tünetegyüttes, betegség) fokozatos kialakulásához vezet. A témát kutató kollégák többsége is egyetért azzal, hogy a kiégés emberekkel való foglalkozásoknál megjelenő szindróma, ám a definíciót kibővíti: olyan tünetegyüttesként jellemezhető, amely az alábbiakból tevődik össze:
1. érzelmi kimerülés

2. elszemélytelenedés

3. csökkent teljesítmény.

Fotó: Pixabay

A kiégés útján

A pedagógusok kiégéséhez hozzájáruló tényezőket kutatva azt látjuk, hogy többek között a fegyelmezési problémákat, a tanárokkal szembeni fizikai és emocionális visszaélést, az alacsony fizetést, a vezetők felől érkező csökkent támogatást érdemes kiemelni. Továbbá meg kell jegyezni, hogy a pedagógusok, pályára kerülve még felkészületlenek, az egyetemen elméleti beállítottságú oktatóiktól nem kapnak olyan eszközöket, amelyek segítenék kezdőként a boldogulásukat. Emellett viszont magas mércével és önmagukkal szembeni elvárásokkal kezdik meg pályafutásukat, ami tovább növeli a kiégés valószínűségét. A pedagógus kiégése pedig erősen kihat az iskolai légkörre. A kiégett pedagógusok nem mutatnak valódi érdeklődést a diákok irányába, őket mintegy tárgyként kezelik, ezt a légkört, az egymással szembeni negatív attitűdöt pedig hajlamosak a diákok is átvenni.

A kiégett pedagógus képtelen rugalmasan alkalmazkodni a különböző gyermekekhez és helyzetekhez, nehezére esik a tanulók érdeklődésére, szükségleteire, kívánságaira figyelni. Korábban említettem az önelemző munkát, meg azt, hogy álljunk meg néha és tekintsünk vissza. Gyakorlati szinten a pedagógusoknak az előbb említett rugalmatlanságot és alkalmazkodóképesség csökkenését kell észrevenniük. Természetesen fontos és jó lenne detektálni az érzelmi kimerülést is, az elszemélytelenedést, ahogyan én is és a szakirodalom is hangsúlyozza, ám a valóság az, hogy jó, ha a tudatosulás egy minimális szintje érvényesül. Lényegében nehéz a pedagógusnak a mindennapi rohanás és túlterheltség mellett ilyenekkel foglalkoznia, azonban kikerülni a „mókuskerékből” csak akkor tud, ha megálljt parancsol. Ha a pedagógus időt tud nyerni, az már fél siker: ilyenkor tiszta fejjel tud önmagára rálátni, kisebb a torzítás lehetősége, miszerint csak menni kell előre és dolgozni.

Mindig van megoldás

A burnout elleni leghatékonyabb megoldási mód a prevenció, amikor az önismeret fejlesztése és bizonyos technikák elsajátítása révén egy kreatív, növekedni, fejlődni képes személyiség frusztrációtűrési képességét és az azt támogató személyiségforrásokat fejlesztjük. A burnout-szindróma prevenciójában tehát igen nagy szerepe van a képzéseknek, továbbképzéseknek, tréningeknek, a támogató jellegű munkahelyi kapcsolati háló, a csapatszellem kialakításának.

Döntő a személyes motivációk, az attitűdök, az önmagunkról kialakított kép valódiságának, a hivatás határainak tisztázása. Az olyan szervezeti kultúra, melyben a személy a munkájával kapcsolatban megélheti saját fontosságának, jelentőségének érzését, kisebb eséllyel termel kiégett munkatársakat.

A munkahelyi megbeszélések, kollegiális konzultációk, a szakmai túlterheltség szabályozására bevezetett rendszerek csökkentik a kiégés kockázatát. Támogatni kell a munkatársak közötti segítő, feszültségcsökkentő, felelősségmegosztásra lehetőséget adó kapcsolatok (egyszóval a társas támogatás) kialakulását
Az elsődleges prevenció lehetőségeit intézményes és személyes szinten egyaránt rendszeresen ki kell használni.

A tanári karban az alábbi prevenciós lehetőségek merülnek fel:
– képzés, továbbképzés, szakvizsga,
– munkahelyi háló, team kialakítása,
– rendszeres szupervízió biztosítása iskolapszichológus által,
– motivációk és attitűdök tisztázása és tudatosítása,
– a szükséges és irreális terhek szétválasztása,
– tehermentesítés (szabadságok, kiemelés a munkából, váltás kezdeményezése).29

 

Makai Gábor
klinikai szakpszichológus, pszichotera

Rovat: Egészséges életmódKiemelt

Címkék: , , ,

A szerzőről

Kommentelés lezárva.


A honlapon található információk célja az egészségügyi ismeretek bővítése,
és szükség esetén nem helyettesíti a gyógyszerész, az orvos vagy más szakember felkeresését!
A kockázatokról és mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!