A többarcú húsvét

Kinek mit mond, kinek mit ad a húsvét ünnepe? Ezt a kérdést feszegetem a cikkemben, különbséget téve egy gyerek és egy felnőtt között. Érdemes elgondolkodnia, hogy önnek miről szól a húsvét és mennyiben tér el attól a szokástól, amit saját gyerekkorában megélt.

Húsvét és az ambivalens felnőtt

A húsvét hallatára a legtöbb ember „lelki szeme” előtt megjelennek a zsúfolásig telt élelmiszerboltok polcai, ahol sorakoznak a csokinyuszik és a tojások. Mindenki rohan az utolsó nap, hogy bevásároljon: a megrakott kosár és a kígyózó sor azt jelezi, hogy bizony ünnep közeleg.

Ez a jelenség általános, nem kifejezetten magyar szokás, mégis pszichológusként veszélyesnek tartom, hiszen az ünnep értéke eltűnik. Szeretném hangsúlyozni, hogy mi magunk, vagyis a társadalom maga szabályozza, hogy mit tartunk értéknek és milyen egy ünnep megítélése. Ezzel párhuzamosan az ember egyedi módon hozzá tud járulni ahhoz, hogy a családján belül szokásokat, normát tudjon közvetíteni.

Ahogy karácsonykor szeretni KELL egymást, úgy húsvétkor locsolni KELL. Gyakori jelenség, hogy azok a szülők, családok, ahol nem érték a húsvét, ahol átváltozott egyfajta kötelező ünneppé, megpróbálnak kiszakadni a városból, elmennek pihenni, vagy kirándulni. A kérdés, hogy miért? Miért élik meg nyűgnek az ünnepet, és talán egy másik fontos kérdés, hogy miért gátolják a gyerek élményét? Pszichológiai értelemben a válasz az, hogy az esetek többségében rossz élmény kötődik az ünnephez, ezek az emberek a frusztrációjuk elkerülése miatt döntenek úgy, hogy nem vesznek részt a közös ünneplésben. A másik fontos tényező, hogy mit hozott otthonról, mit látott otthon. A gyerekkorban megtapasztalt szülői modell beivódik az ember személyiségébe és azokat a szokásokat fogja átvinni saját gyerekének az életébe, amit a családi házban tapasztalt. A felelősség tehát nagy, hiszen a szülőn múlik, hogy mi szilárdul meg, milyen viselkedésminta válik elfogadottá egy családban.

Húsvét és a felhőtlen örömmel várakozó gyermek

A gyerek számára az ünnep, legyen az karácsony, születésnap vagy húsvét mindig örömteli és várakozás előzi meg a „nagy napot”. Ahhoz tudnám hasonlítani az érzést, mint amikor kitör a nyári vakáció és a gyerekek számolják a napokat visszafelé: egyre több közös program, és terv fogalmazódik meg bennük. A húsvét is egy ehhez hasonló ünnep, amikor a gyerek valami olyat csinálhat (locsolás, keresni az elrejtett tojásokat stb.), amit egész évben nem. Sokan azzal szoktak érvelni, hogy a húsvét nem szól semmi másról, mint a pénzről.

Mégis pszichológusként én azon a véleményen vagyok, miszerint a szülő feladta elmagyarázni a gyerek számára, hogy mi miért történik az ünnep alatt, mi az ünnep célja, jelentése.

Természetesen mindezt a gyerek kognitív szintjének megfelelően, vagyis értelmi érettségének megfelelően tegye a szülő. Egy kis 6 évesnek mást ad és mást jelent a húsvét, mint egy 12 éves, serdülőnek.

A szülő elsődleges feladata, hogy segítse elő a gyerek pozitív élményének a lehetőségét. Óva intem azokat a szülőket, akik alulértékelik az ünnepet, akik azt hangsúlyozzák, hogy „nem kell ennek akkora feneket keríteni…”.

Egy olyan helyzet, ahol a gyerek megéli saját fantáziáit – akár a húsvéttal kapcsolatosan- jelentős szerepet játszik egyrészt az érzelemszabályozásban, vagyis abban, hogy a saját belső félelmeit, szorongását kontrollálni tudja, valamint abban, hogy erősödjön a realitásérzéke, tehát képes legyen megkülönböztetni a valóságot a fantáziától. Ha ezt az elvet követjük, akkor mi, felnőttek képesek kell, hogy legyünk átélni, sőt beleélni magunkat a gyerek helyzetébe, aki vágyik az új, izgalmas élményekre (húsvét), egy olyan helyzetre, amiben saját magát képes tesztelni, megélni. Ha ebben gátolva van a gyerek, ha nem játszunk vele, ha nem adjuk meg a fantázia megélésének lehetőségét, akkor bizony később komoly pszichés zavarok léphetnek  fel.

Makai Gábor
klinikai szakpszichológus

Rovat: KiemeltLélekbúvár

Címkék: , , , , ,

A szerzőről


A honlapon található információk célja az egészségügyi ismeretek bővítése,
és szükség esetén nem helyettesíti a gyógyszerész, az orvos vagy más szakember felkeresését!
A kockázatokról és mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!